A PXT három próbája - Bevállalnád, hogy szembesülj a saját működéseddel, főképp, ha ezzel nem csak magadnak, hanem másoknak is segítesz?
Saját élmény a ProfileXT "viselkedési mechanizmus" tesztről
Ahogy a mesékben a legkisebb királyfit állítják legyőzhetetlen akadályok elé, hogy elnyerje a királylány szívét, úgy a 21. század személyiségtesztekkel telített piacán, a ProfileXT (PXT) képességeit tettem próbára, hogy elnyerje méltó jutalmát (és szívemet rabul ejtse). A mesék hepiend-del végződnek… Vajon ez a történet is? Létezik olyan teszt, amely objektív tükröt mutat a működésünkről?
#A PXT első próbája: Az a bizonyos első benyomás.
Emlékszem a virtuális pofonra, amely e-mail formájában érkezett. A levélben arra kértek, hogy töltsek ki egy tesztet, amely kb. 1 órát vesz igénybe, cserébe alapja lehet egy egyéni fejlesztési terv pontos, személyre szabott elkészítésének. „Nah, persze... -gondoltam magamban és amúgy is, kinek van erre ideje?”.
Ha ezen múlik a hőn áhított munkakör, amely új lehetőségeket, alkotást és önmegvalósítást rejt, te kitöltenél egy tesztet, amelyre szkeptikusan tekintesz?
Akartam a megpályázott pozíciót, így nekiláttam a PXT-nek. A matematikai fejtörők beszippantottak, a döntéshelyzet elé állító feleletválasztós kérdések megizzasztottak, mégis imádtam minden percet, amit a kérdésekkel tölthettem. Szürreális? Meglehet. Mindenesetre égtem a vágytól, hogy szembesüljek az eredménnyel, amelyet személyes konzultáció kíséretében egy Profiles-os tanácsadó ismertetett velem. Hogy mit kaptam? 60 percnyi önismeretet. Milyen volt szembesülni a tükörképemmel? Olykor kellemetlen. Harcba szálltam a teszteredménnyel, az objektív útmutatások azonban legyőzték egómat és elfogadtam, hogy a teszt pusztán azt meséli el hogyan működöm a munkám és életem során, nem kérdőre von a személyiségemet illetően. Mi az, amit elvittem útravalóul? Egy tisztább képet magamról, például hogy
- mik a fő mozgatórugóim, amelyek szinte a kisujjam mozdítása nélkül is visznek előre, hogy a céljaimat elérjem
- csapatban hogyan és miként érdemes viselkednem a közös ügy érdekében
- vezetőként hogyan támogathatom és buzdíthatom cselekvésre a körülöttem lévőket
- mennyivel eredményesebbek lennénk, ha alkalmaznánk a tesztben rejlő fejlesztési lehetőségeket és támogatási javaslatokat egyéni és csapat szinten.
Megérte ennyi időt áldoznom a PXT-re? Egyértelműen. Sorsunk megpecsételődött, bár bizalmamat még teljes mértékben nem nyerte el. Következett a második próbatétel.
#A PXT második próbája: Kiválasztás
Voltál már olyan szerencsés helyzetben, hogy kiválaszthattad a saját csapatod tagjait? Nos, én igen. Azonban hiába a jó emberismeret, a munkaerőpiac bugyrai tartogatnak meglepetéseket. Biztosra akartam menni és olyan emberekkel dolgozni együtt, akikkel csapatként (is) lelkesedünk a képzés-fejlesztés szentélyéért. Az állásinterjúkon azonban mindenki a legjobb formáját szeretné nyújtani, a kölcsönös szimpátiának húzó ereje van, amely az objektív értékítéletet olykor elhomályosítja. Ekkor villant be a PXT.
Miért ne tegyem próbára? Nézzük meg, a teszt szerint mennyire passzol a jelölt a munkakörrel és a vállalati kultúrával.
Sőt, még kérdéseket is generált a legkisebb királyfi, hogy magabiztosabb legyek a kérdezz-felelekben. Emlékszem a potenciális jelöltre, aki megnyerő fellépésével, határozottan lépegetett a kiválasztási cél felé. Valami azonban nem stimmelt… Az erősen adminisztratív jellegű munkakörhöz, a PXT szerint túlságosan extrovertáltnak bizonyult az interjúalany. A színpadra termett emberek szeretnek mesélni magukról, és ha érdeklődő vagy irányukba, megnyílnak. Szóval beszélgetésünk utolsó felében megtudtam, hogy a jelölt imád énekelni, rendszeresen fellép, az interjú után is próbára megy és a táskájából előkapott egy mikrofont. Félreértés ne essék, szuper, hogy valaki ennyire lelkesül valamiért. Viszont akkor, ott, az interjún úgy gondoltam, hogy az adminisztratív munka szűkös kerete, rövid időn belül fojtogatóvá válna számára, a teljesítménye romlana, a határidőket nem tudná tartani, a közösséget bomlasztaná egyre negatívabb hozzáállásával és utálná azt, amit csinál. Nem őt vettem fel. Ráadásul ugyanezen "interjú" keretében meg is beszéltük, hogy számára nagyobb tér dukál, egy olyan színpad, ahol ragyoghat, és nem homályosul el személyiségének csillogása.
#A PXT harmadik próbája: Karrier-tervezés
Hoztál már ki másokból olyan rejtett képességeket, amiről az illető nem tudott és a végén megköszönte, hogy támogattad? Szerintem a világon az egyik legjobb dolog segíteni másoknak. Amikor látod, hogy az illető képes átugrani az előtte álló akadályt (300 ember előtt beszámolót tartani), de nem hiszi el magáról (megfigyelő típus idegen közegben), hogy megtudja azt csinálni (és milyen ügyesen megcsinálta). Te pedig ott vagy, fogod a kezét, támogatod és a végén büszkeség csillog mindkettőtök szemében (megköszönte, hogy kibillentettem a komfortzónájából, mert bár nagyon izgult, büszke volt magára, hogy igenis, bele állt a feladatba. Azért megkért rá, hogy ne sűrűn tegyem ezt… nevetés). Magasztosan hangzik? Meglehet, vállalom.
Az egyéni, személyre szabott fejlesztési terv, illetve a sikeres együttműködés alapjait a PXT adta, a mentoráltam pedig a következőket mondta:
„Mikor jelentkeztem erre a pozícióra, nem gondoltam, hogy ennyi mindent fogok majd köszönni neki, neked. Rengeteg mindent tanultam és kaptam tőled, mint kollégám, de úgy érzem, mint barátom is. És ezért nagyon hálás vagyok. :)”
Talán a mai napig nem tudja az illető, hogy az érzés kölcsönös, mert nemcsak ő tanult tőlem, hanem én is sokat tanultam tőle magamról és a flow-ról, amelyet oly sokszor átéltünk a munkánk során.
Ahogy a mesékben a legkisebb királyfi is kiállja a próbákat és elnyeri a királylány kezét, úgy a PXT is elnyerte méltó jutalmát :-), stabil helye lett a tanácsadói munkámban. És a történet folytatása?
Mit tennél, ha látod, hogy egy energikus, lelkes, mindig tettre kész személy a felmondását fontolgatja? Az idő sürget, azonnali megoldást szeretnél, hogy a döntése ne legyen elhamarkodott, annál inkább megalapozott. A PXT-t hívtam segítségül. Láttál már arcon döbbenetet, amikor valaki megérti, bizonyos helyzetekben miért úgy viselkedik, ahogy? És láttál már arcon megkönnyebbülést, amikor valaki rádöbben, hogy minden csak relatív? Vagyis a PXT skáláján az 1-es nem azt jelenti, hogy bután csinálsz dolgokat, a 10-es meg hogy brutál okos vagy? Pusztán csak megmutatja a saját működésedet. És láttál már arcot fényben úszni, amikor valaki elfogadja a saját működését, változtatásra ösztönzi és lelkesen mondja, hogy Viszlát!? Egy hónap elteltével találkoztunk és izgatottan mesélte, hogy nem mondott fel, sőt vette a bátorságot és beszélt a főnökével a terveit illetően, aki támogatta őt mindenben.
Szóval bevállalnád – a PXT három próbáját-, hogy szembesülj a saját működéseddel, főképp, ha ezzel nem csak magadnak, hanem másoknak is segítesz?
Hadobás Bernadett írása
