Kultúr-céda
Ki? Én? Atyaég! El ne hidd már! Csak te vagy és senki más.
Az úgy volt, hogy iszonyúan fáztam. Tudod, aznapra 18 fokot jósoltak. Aszem az az ízes beszédű időjós mondta, akit Anyud is nagyon szeret. Tudod, ő mindig megmondja a tutit. Igen, az időjós is. Emlékszel? Még mondtad is, hogy ne öltözzek rétegesen, mert télvíz idején kánikula lesz. Az eszünk majd elment, úgy röhögtünk ezen a szeszélyes időjáráson. Emlékszel? Még, hogy klímaválság! Szeszély! Az időjárás is nőből van.
Emlékszel? Még mondtad is, hogy milyen Greta Garbósan nézek ki. Pedig nem is garbó volt rajtam, hanem a fehér sportcipőm, a bokavillantós, skinny, csipő farmerem, meg a kis fekete, testhez álló filckabátom. Tudod, az alá épp hogy befér egy vékonyka kis pulcsi. A haskidobós, kötött. Oh, Drágám, csak ilyeneket gyártanak ma már, nincs hosszított derekú a női ruhaboltokban, mint anno Anyukád idején.Azok a boldog békeidők! Bezzeg akkor még tudták a nők mi az elegancia. Nézz a Mamádra! Ma is úgy öltözködik, mint aki egy párizsi divatlapból lépett elő. Ő még tudja, mitől döglik a légy. De tudod, manapság már kiközösítenek, ha nem követed a trendeket, a Marcsi is azért szakította meg velem a barátságot. Emlékszel? Azt mondta tök ciki vagyok, hogy fázni merek haspólóban, meg bokazokniban a -5 fokban. Totál ki volt, hogy nem keráztam ki magam a disznóvágásra.
Szóval vasárnap tűzhely nézőbe mentem. Tudod, mindig azt mondják amellett a nő helye. Meg akartalak lepni, hogy veszek egy sparheltet a konyhába. Tudom, hogy a Mamád csülkös pacaltjánál nincs jobb a világon. Neki meg Wamsler sparheltje van. Szóval bolyongtam Pécs belvárosában és semmi nem volt nyitva. Semmi. Közben szakadt a hó, pedig azt mondták a TV-ben, hogy 18 fok lesz. Tudod, az ízes beszédű időjós. Próbáltam tartani magam, hogy ne fázzak, hogy Marcsi büszke legyen rám egy nap, és ismét barátnők lehessünk – hiszen tudom, mennyire szereted őt. Két vacogás között hirtelen megpillantottam a háztartási bolt kirakatüvegében a lila ajkaimat, pedig tűzpirosra festettem ki aznap reggel - csakis a te kedvedért. Pánikba estem, a számhoz kaptam a kezemmel és akkor megláttam az ellilult ujjbegyeimet. Tekintetem a bokámig kúszott, amely akkor már vörösen izzott. Ijedtemben a Plázáig futottam. Szerencsére az nyitva volt. Csak kóvályogtam és kóvályogtam, amíg hideg testem fel nem melegedett. A Libri előtt elöntött a forróság. A fejemhez kaptam, hogy megnézzem lázas vagyok-e. Persze, hogy nem a könyvek látványa hozott lázba, hiszen tudom nem szereted az irományokat. És akkor észrevett Náray. És hívott a varrodájába. Dehogy mentem be! Emlékeztem, hogy olvastad a Blikkben, nincs már meg neki. Erősködött, hogy elvisz Párizsba egy utolsó reggelire Zarahval, mert Az anyja szerint, Zarah megálmodta. Kicsim, hisz tudod nélküled a budira sem megyek ki.
Emlékszel? A múltkor meg Ben Fogle-le hoztak hírbe, mert állítólag láttak a hónom alatt valami zöld színű könyvvel, amire az volt írva, hogy INSPIRE. Édesem, én nem tudom ez mit jelent, de az a könyv a földön hevert, én meg felkaptam, hogy jó lesz gyújtósnak, hisz tudod, az egekben az energiaárak. Még büszke is voltam magamra, mennyire fogsz dicsérni, ha hazaviszem, mert a papír olyan jól ég és majd összebújunk szerelmesen a lángja mellett. És Beck Zolival sem bogoztunk ki semmit. Tudod, hogy én csak Muzsika TV-t hallgatok. A Zoli meg tán egyetemen is tanít, állítólag ilyen intellektuálisos manus. Kicsim, azt sem tudom mit jelentenek ezek a szavak.
Hogy szerethetném a kultúrát, ha te sem szereted? Amúgy is tök ciki és nem trendi ma már kulturkodni. Kultúr-céda. Én?!... Biztos a Gizi tömte tele a fejedet hülyeségekkel, hogy a Náray, a Fogle, meg a Beck... Látom, hogy néz rád a Gizi. Meg a többiek is... Irigyek a szerelmünkre és kamuznak, mert mindenki téged akar, Zsugabubus. Hisz te vagy a legjobb! Akkor meg minek kellene nekem más? Én kicsi csacsim. Ugye hiszel nekem?
