Miről mesélhet egy szolgálólány?
"Isten a részletekben lakozik, mondta valaki. Az ördög is."
Vajon örülnénk annak, ha egy vén házban, a fal mögött megtalálnánk egy letűnt korszak feljegyzéseit és elsőként olvashatnánk arról? Arról, hogy adott körülmények között bármi, bárhol megtörténhet?
Margaret Atwood disztópiája megrázó vízió egy olyan világról, ahol a nők egyetlen szerepe, hogy a vallás, az állam és a szaporodás szolgálatában állnak.
A történet a jövőben játszódik, a Bibliát politikai és ideológiai célokra használó Gileád Köztársaságban, amely látszólag Kanadával határos, ám a valóságban „nem ismer határokat”.
Fredé hasznos asszony, a jövő letéteményese. Olyasmire képes, amelyre csupán a nők töredéke: gyermeket szülni. Gileád állama különös figyelmet fordít arra, hogy ő és társai megértsék, a szülés életük egyetlen célja és értelme. A vallási fundamentalista alapokon kormányzott ország átnevelőközpontokban készíti fel a termékeny nőket, hogy aztán az uralkodó elithez tartozó családokhoz kerülve két éven belül teherbe essenek a ház urától - a féltékeny, ám gyermekre vágyó Feleségek irigy pillantásaitól kísérve. Céljuk megszabadulni mindenkitől, aki nem tagozódik be önként a szép új világba. Abba a világba, amely igen sajátos eszközökkel küzd a túlélésért, melyet a terméketlenséget generáló vírusok, a levegőbe és a vízbe kerülő vegyi anyagok, és az egyre erősebb sugárzás hátráltat.
Vajon, ha a jövő részletesen leírható, talán nem fog bekövetkezni az esemény?
Valóság és képzelet? Történelmi hasonlóságok a könyvben:
- A hidegháború alatt szögesdróttal választották el Berlin keleti és nyugati felét, később védelmi zónákkal határolt betonfalat húztak fel.
- Sok totalitárius rendszer használta az öltözködést, mint kötelező viseletet az emberek azonosítására, gondoljunk a sárga csillagra vagy a római bíborra.
- Írországban a XVIII. század közepén indult útjára a Magdolna-mozgalom az egyház támogatásával, a bukott nők megsegítésére.
Hadobás Bernadett írása
