Miért tértem haza mégis jóllakottan a malackodásból?
Élménybeszámoló a tizenkettedik Mangalica Fesztiválról
Budapest történetében a tizenkettedik, azonban eddigi életem első Mangalica Fesztiváljának részese voltam 2019. február 10-én, ahol a magyar művészvilág legendás alakjával találkoztam.
Elvárások nélkül, hatalmas lelkesedéssel róttam fővárosunk utcáit a Szabadság tér felé, hogy mihamarabb elmerülhessek a gasztronómia színes forgatagában a rendezvény utolsó napján. A csípős időjárás által tompává vált érzékszerveim az ínycsiklandó illatok által ismét életre keltek és jelezték, hamarosan elérem úti célom.
A továbbra is ingyenesen látogatható három napos esemény a méltányos vagy becsületes kereskedelem (angolul ’fair trade’) szolgálatában zajlott, hangsúlyt helyezve arra, hogy a kilátogató érdeklődő közvetlenül találkozhasson az ország különböző pontjairól érkező tenyésztőkkel, őstermelőkkel és veheti meg saját készítésű termékeiket.
A rendezvény szervezői gondoskodtak a fiatalabbak és idősebben szórakoztatásáról is, hiszen a mangalica termékek mellett kiváló magyar portékákkal (mobil kemence, kézműves szappan, szőttesek, bőrdíszművek és még sorolhatnám), könnyűzenei koncertekkel, gyerekprogramokkal (személyes kedvencem a csocsó), élőállat kiállítással, helyben sült mangalica ételekkel, kiváló borokkal és pálinkákkal várták az érdeklődőket.
Jó tanácsként szolgáljon mindenkinek, hogy korgó gyomorral és üres pénztárcával nem érdemes nekivágni ilyen jellegű rendezvénynek. Ugyanis a bőség zavara sem éhségünk csillapítására, sem bankszámlánk gyarapodására nem lesz jó hatással.
Miért tértem haza mégis jóllakottan? Mert a címben is említett legendás rendező, újságíró, televíziós Verebes István karnyújtásnyira sétált el mellettem, öblös hangját halván pedig eltelítődtem.
Hadobás Bernadett írása
