← Back to portfolio

Innen szép állva meghalni... vagy újrakezdeni?

Published on

Interjú Tóth Mónika újságíróval, a Civil Rádió szerkesztő műsorvezetőjével







Harcos amazon? Fáradhatatlan civil? Szenvedélyes lokálpatrióta? Melyik jelzővel ruházzam fel Tóth Mónikát? Kiváltképp most, hogy a 25 éves születésnapját ünneplő független közösségi rádió december 21-én sugározhat utoljára, mivel frekvenciahasználati jogát nem hosszabbította meg a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság. Ki is valójában az érces hangú rádiós, aki ’halál flow’-ként írja le azt az állapotot, amiben Jeanne D’ Arc-ként küzd, hogy a Civil Rádió méltó módon szálljon ki az éterből.

- Mit éreztél abban a pillanatban, amikor megtudtad, hogy megszűnik a Civil Rádió frekvenciája?

- Emlékszem arra a keddi napra, amikor egy kolléga megkapta azt a bizonyos belsős információt, ami egy fülbesúgás volt, majd háromnegyed háromkor én is szembesültem vele, négy órakor pedig élő adásba mentem és úgy kellett volna tennem, mintha én még nem tudnám, hogy a Civil Rádióval mi történik. Nem vagyok egy bőgős fajta, de abban a pillanatban hezitálás lett rajtam úrrá és az élő adás kezdete előtt pár perccel még mindig nem tudtam, hogyan kezdjem a beköszönőmet. Vajon kijön belőlem az igazság vagy nem? Tegyek úgy, mintha nem tudnám, vagy én mondjam ki először, élő adásban a hallgatóra ráborítva a hírt? Gyorsan felhívtam volt mentoromat, Pogány Györgyöt (szerk.: a CR volt főszerkesztője), aki elképesztő szinten sokat adott nekem etikából és szakmai ismeretből is.

- És ő mit tanácsolt?

- Röviden átbeszélve, engem ismerve, rám bízta a kérdést. Azonban hozzáfűzte, hogy szerinte nem hogy nem szabad, de most még védjük azt az embert, aki nekünk megsúgta, hogy mi történik a rádióval. Így nagyon rövid idő alatt megtanultam úgy sírni, hogy az az ember hangján ne hallatszódjon.

- Repüljünk vissza az időben. Tíz éve vagy a Civil Rádió oszlopos tagja. Miért ezt a rádiót választottad a kezdetekkor?

- Valójában azt kell mondanom, hogy a Civil Rádió választott engem. Abban az időben zártam le egy nagyjából 25-30 éves táncos előéletet és 15 éves színházi múltat. Háromszoros gerincsérvem lett, amitől lebénultam, és nagyon hosszú idő volt, mire felálltam ebből. Amikor kijöttem a kórházból és a rehabilitáción is túl voltam már, ott álltam egy gyermekkel, a Madách színházbeli szolgálati lakásom nélkül és akkor gyorsan elkezdtem újrakezdeni az életemet. Még abban az időben például elmentem felszolgálni. Azt tudtam, hogy soha többé nem akarok visszamenni a színházba, még koreografálni sem.

- Miért?

- Mert nagyon mélyen fájt ez az egész. Érzelemből, zsigerből reagáltam dolgokra, illetve túl hamar reagáltam a helyzetemre. Mire pedig csillapodott volna bennem ez a fájdalom, addigra egy Iwiw üzenetben megkeresett Hajós Vera, aki akkor a Civil Rádió kuratóriumának a tagja volt és az addigi írásaim alapján, feltette a kérdést:

    „Lenne kedved bejönni a rádióba kipróbálni magad?”

    - Igazi karrierváltó vagy, hiszen mindenféle előképzettség nélkül, a tehetségednek köszönhetően csöppentél az újságírás világába, és 2009-től a mai napig hűségesen kitartasz a Civil Rádió mellett. Mit jelent számodra a Civil?

    - A gyermekem és a színház mellett soha ennyi időre nem tudtam elkötelezni magam. A Civil Rádió alatt nőttem, értem rádióssá, aztán újságíróvá. De hogy maga a Civil Rádió mit jelent számomra? Az első szeretőt, akivel elveszíted a szüzességedet, ÚGY, hogy szerelmes vagy. Tehát nem azért, mert éppen megtörténik. És lehet, hogy továbbmész, de ilyen az életben többé nem lesz soha. És még egy valami: a színház után azért mentem el felszolgálni, mert azt gondoltam, Isten egy embernek, egy darab tehetséget ad. És a színház-táncos múltammal ennek vége. Mélyen meg voltam lepődve, amikor ennek ellenpéldáját tapasztaltam magamon.

    - 2019. december 21-én elhalkul az FM 98. Említetted, hogy erre mondta egy ismerősöd: „Innen szép állva meghalni”. Mégis mit kívánsz magadnak és a Civil Rádiónak a továbbiakban?

    - A Civil Rádiónak őszintén kívánom a megújulást. Az nem kétséges, hogy online-ban tudunk menni tovább, mert van rá igény a hallgatók és a szerkesztők részéről is. Azonban jó adag szerencse is kell mindehhez. Nekem pedig ott van hozzá a hangom és adottságaim arra, hogy továbbra is beszéljek. Lehet ez egy újrakezdés...?

      Hadobás Bernadett írása.

      Subscribe to get sent a digest of new articles by Hadobás Bernadett

      This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.