← Back to portfolio

"És még egy dolog..."

Published on

Portré Steve Jobsról


Fotó: Marco Grob

Repüljünk vissza nyolc évet az időben, egészen 2011. október 5-ig. Steve Jobs palo altoi betegágyánál találjuk magunkat, az életben tartó gépek zöld fénye világítja be a szobát és a csendet a készülékek ütemes búgása töri csak meg. A csont és bőr Jobs szerettei körében még valamit üzen a világnak, miközben visszaemlékszik az életére. Felismeri, hogy mindaz a gazdagság és elismerés, amire annyira büszke volt, elhalványul és jelentéktelenné válik, ahogy egyre közeledik a halál. Már tudja, amikor elegendő vagyont halmoztunk fel, mely élethosszig kitart, más dolgokat kellene keresnünk, amelyeknek nincs köze a vagyonhoz.

„Az anyagi dolgokat megtalálhatjuk, ha elvesznek. Egyetlen dolog van, amit nem találhatunk meg, ha elvesztettük-az Életet. Gondosan őrizd a szeretetet a családodért, a szeretetet a házastársadért, a szeretetet a barátaidért…Bánj jól magaddal! Törődj másokkal!” -búcsúzik végső beszédében a jellegzetes kék farmeres, fekete garbós, ikonikus Apple alapító. Hasnyálmirigy-daganat okozta a számítástechnika egyik legzseniálisabb úttörőjének halálát.



Viselkedési zavar. Vegetarianizmus. Higiénia.

Vér szerinti anyja egy egyetemet végzett német bevándorló volt, aki – szülői nyomásra – eldöntötte, hogy örökbe adja a félig szír muzulmán származású Stevent (1955. február 24.-én született San Franciscóban). Meg volt róla győződve, hogy értelmiségi szülők fogadják be a gyermeket. A sors fintora hogy az örökbefogadók, nemhogy diplomások nem voltak, de még a középiskolát sem végezték el. Azonban a fiatal Steve-re nagy hatással volt nevelőapja ezermester-tudása és tökéletességre való törekvése. Még az iskola előtt megtanult írni és olvasni, így az iskolai évek kezdetét unalmasnak találta, később pedig beilleszkedési zavarai voltak. Ezt csak tetőzte, hogy 15 évesen előszeretettel fogyasztott különböző narkotikumokat. Lázadó, öntörvényű jelleme – mely egész életét végigkísérte – az Apple későbbi társalapítóját, Steve Wozniakot nem rettentette el, barátságot fogadtak.

Az egyetemet soha nem fejezte be, mert nem látta értelmét, helyette elsajátította a kaligráfia tudományát::

Az egész egyetem területén, az összes poszter, tábla és minden hivatalos üzenőfelület gyönyörű kézzel írt kaligráfiai írással volt ellátva. Ez egyben volt csodaszép, történelmi, mondhatni bizonyos értelemben művészetileg tapintatos, amit a tudomány nem tud megfejteni, és ez engem elbűvölt.

- írta az akkori élményekről, amelyek a tíz évvel később megjelent (első) Machintos számítógép tipográfiájának kialakításában inspirálták Jobsot.

Ekkoriban egyre nagyobb hatással volt rá a hippi- és a spirituális kultúra, megismerkedik a Zen buddhizmussal és a vegetarianizmussal is. Az újonnan megismert eszméket nagy lelkesedéssel és intenzitással gyakorolta élete végéig, és alternatív táplálkozási módszerekkel kísérletezett. Arra a felismerésre jutott, hogy sokkal több ereje marad mindenre, ha a testének nem kell energiát fordítania az evés után elkerülhetetlen emésztési folyamatokra. Egy teljes éven át csak gyümölcsön élt, az a gondolat is felmerült benne, hogy ha kizárólag könnyen emészthető gyümölcsöt eszik, abból sem sokat, akkor nincs szüksége heti egynél több fürdésre és dezodort sem kell használnia, mert a teste nem termeli majd a kellemetlen szagot okozó anyagokat. Ez a gondolat környezete beszámolója szerint alapvető tévedésnek bizonyult. Viszont egy több ezer milliárd dolláros márka születését eredményezte:

Éppen megint gyümölcsdiétán voltam és egy almaültetvényről tartottam hazafelé...”

Az Apple (=alma) Computer név egyszerre vicces, meghökkentő, praktikus és barátságos is egyben, "A" kezdőbetűnek köszönhetően előre kerültek a szaknévsorokban.

1977 áprilisában az Apple II. bemutatásakor már szakított hippi megjelenésével, ápolt és jól öltözött, mely hatással volt a későbbiekben kialakult ikonikus öltözetére.


Szónok. Szakmai prezentáció. Még egy dolog.

Maradj éhes, maradj bolond!”

csattanós zárása a 2005-ös Standford végzősök diplomaosztóján tartott beszédének. A 15 perces előadás egy háromfelvonásos színmű metaforáját követve mindenkinek ad útravalót, függetlenül attól, hogy akar-e azonosulni az Apple filozófiájával. Őszintén és nyíltan mesélt három kis történetet az életéből: a születése előtti időszakról, a szerelemről és a veszteségekről, valamint a halálról. Jobs töprengésre kényszerít:

Ha ez lenne életem utolsó napja, akkor is azt tenném a mai napon, amit mára elterveztem? Amikor több egymást követő napon keresztül "nem" volt a válasz, tudtam, hogy valamit változtatnom kell.”

rövid, de annál hatásosabb szövegközti szüneteivel, pedig meg is állít egy pillanatra. Aki odafigyelt rá, ha nem is változtatott az életén, legalább elgondolkodott azon, hogy minden a jó irányba halad-e. Mestere volt annak is, hogy megfogjon egy egyébként nem mindenki számára izgalmas témát, például egy elektronikus kütyükből összerakott szerkezetet…, és magával ragadóan drámai sztorit gyártson köré.

Az Apple bejelentette, hogy Jobs, ellentétben a korábbi évek gyakorlatával, 2009-ben nem mond nyitóbeszédet a MacWorld Expón. Carmine Gallo, Businessweek.com újságírója a következőképpen írta le ennek visszhangját:

„Jobs ma a leglenyűgözőbb szónok a világon. Senki sem ér a nyomába. Előadásai olyan hatással vannak hallgatóságára, mintha nagy adag drogot kaptak volna. S hogy az adagjukhoz hozzájussanak, sokan komoly erőfeszítéseket is hajlandók tenni, például órákon keresztül sorban állnak a fagyos téli éjszakában, hogy a legjobb helyeket szerezzék meg az előadóteremben. S ha netán nem akarnák nekik kiosztani, akár erőszakkal is megpróbálják megszerezni, ilyen nagy bennük a függés. Csak ezzel magyarázható, hogy néhány rajongó azzal fenyegeti a konferenciát, ahol Jobs évek óta rendszeresen nyitóbeszédet tart, hogy tüntetni fog az épületben.”

„One more thing...” – még egy dolog. Először 1998-ban hangzott el egy közel másfél órás prezentáció végén. Ekkor tért vissza az Apple élére. Átalakította a teljes termék-skálát, hogy megmentse az akkor már évek óta rosszul teljesítő, veszteséges vállalatot. Ezt a klasszikussá vált mondatot előadásainak legvégére tartogatta. Amikor a hallgatóság már azt hitte, hogy csak az elköszönés van hátra, Jobs belekezdett új termékének bemutatójába.

A legenda szerint a hatáskeltő mondat egy New Yorkban rendezett partihoz köthető, ahová magával cipelt egy Apple gépet (népszerűsíteni). A rendezvényen több híresség között Andy Warhol is ott volt. Steve elmondása szerint, minden résztvevő és híresség egyformán közelítette meg, az akkor még „misztikusnak” számító kütyüt, mégpedig ezzel a kérdéssel: „Mi lenne ez?”. Az Apple-vezér legnagyobb örömére azonban volt egy résztvevő – egy akkor kilenc éves srác – aki a többiekkel ellentétben helyesen állt hozzá. Nem azt kérdezte, hogy „mi ez?”, hanem azt, hogy „Mit tudok vele csinálni?" Jobsnak annyira megtetszett ez a hozzáállás, hogy beleépítette az Apple-filozófiába: mindegy, hogy telefon, számítógép vagy MP3 lejátszó, a kulcskérdés az kell, legyen: mire használható? (Illetve, „mire használható – még?”)


Nehéz természet. LISA. Vetélytárs.

Hiába volt géniusz, szeretett az élő fába is belekötni, pincérnőktől kezdve, alapító társon (Ronald Wayne, aki az első Apple logót tervezte) át, saját cégének (Apple Inc.) vezérkarával, elsőszülött lányának édesanyjával és lányával is.

Lisa Brennan-Jobs 1978-ban született, anyja egyedül nevelte fel, mivel az apával már a születése előtt szétváltak útjaik. Jobs ugyanis tagadta, hogy az övé lenne a gyermek, még azután is, hogy az apasági teszt bizonyította. 1983-ban, öt évvel lánya születése után dobta piacra az Apple Lisa számítógépet, amiről sokan azt gondolták, hogy a gyerekről kapta a nevét. Jobs ezt mindvégig felháborodottan tagadta. Később elkezdett egyre többet érdeklődni a lánya iránt, aki egy időre az apjához költözött, mert anyja nem bírt vele és pénze sem nagyon volt. Jobs azonban hanyag szülőből szigorúba váltott, Lisa pedig kellemetlen emlékeket őriz abból az időszakból.

Udvariassággal vegyes kegyetlenség jellemezte a kapcsolatunkat”

-írja Lisa Small Fry című könyvében, aki azóta már megbocsátott apjának.

Jobs ezernyi ellenséget szerzett magának a techvilágban, azonban csak eggyel foglalkozott kiemelten és visszatérően. Ő Bill Gates, akivel kapcsolatban nem spórol a negatív jelzőkkel: egy tolvaj, akinek nincs se ízlése, se stílusa, se szégyenérzete, se önálló ötlete. A konfliktus a híres 1979-es Xerox-látogatásból gyökerezik, ahol Jobs először látta a PARC grafikus kezelőfelületét, amit aztán egy az egyben ellopott a Macintosh-hoz – aztán ezt lopta tovább a Microsoft a Windowsba. Emellett Gatesszel valahol tisztelték is egymást, elismerték a másik képességeit, és a két ősellenség cég többször is, akár nyíltan, akár titokban egymás szövetségesévé vált. Gates szó nélkül fektetett be 150 millió dollárt 1997-ben a csőd szélén álló Apple-be, a nyolcvanas évek elején pedig titkos paktumot is kötöttek: a Microsoft két évig Mac-exkluzívnak tartotta meg az Excelt, cserébe az Apple nem fejlesztett saját Basic programnyelvet, hanem a Microsoftét licenceli.

"Steve hihetetlen zseni volt, aki óriási szerepet játszott abban a világban, amiben én is mozogtam. Voltak időszakok a korai Macintosh-oknál, amikor nekem több emberem dolgozott rajta, mint ők. Aztán persze ellenfelek lettünk. A személyi számítógépeknek, amikkel én foglalkoztam sokkal nagyobb piaci részesedése lett, mindaddig amíg az Apple el nem kezdett terjeszkedni a Mac-kel, iPhone-nal és iPad-del az utóbbi öt-hat évben, Steve munkájának hála. Elég nagy teljesítmény, és elmondhatom, élveztük egymás munkáját."
(Bill Gates, Telegraph interjú, 2012)

Steve Jobs halála után az Apple mély megrendülésének adott hangot, s emlékeztetett mindannyiunkat Jobs ragyogó elméjére, energiáira, amelyek olyan termékeket hívtak életre - mint az iMac, IPhone, IPad-, amelyek megváltoztatták mindennapjainkat, s amelyektől „mérhetetlenül jobb lett az élet.” Hogy Steve Jobs egyszerre volt zseni, látnok és sok szempontból borzasztó ember, ma már senkinek nem jelent különösebb újdonságot.



Hadobás Bernadett írása

    Subscribe to get sent a digest of new articles by Hadobás Bernadett

    This site is protected by reCAPTCHA and the Google Privacy Policy and Terms of Service apply.